Bejelentés!~ Lefkada I. rész: Santa Maura kastély, Lefkadaváros

Sziasztok!

Nem kellett sokat gondolkodnom azon, miről írjak nektek először. Mivel a téma egy bejegyzésbe nem fér bele, gondoltam, indítok egy egész sorozatot róla. Na de nem is húzom az agyatokat, lerántom a leplet a témáról: Lefkada, Görögország.

Na igen, most jön az, hogy „micsoda, kinek a kádja?” Pedig ha tudnátok, miről beszélek, elismernétek, hogy ez a hely a világ leggyönyörűbb fürdőkádja... Ha láttatok már valahol olyan strandokat, ahol ha a horizontra néztek, nem tudjátok megállapítani, hol van vége a tengernek, és hol kezdődik az ég, könnyen lehet, hogy Lefkada egyik strandját láttátok. A sziget ugyanis NAGYON kék. De nem egyszerű kék-kék, olyan kék, hogy nem elég egyszer látnod.

Ezt a bejegyzést Lefkada nagyon rövid bemutatásával kezdem, majd a sorozat többi részében észak-dél irányban haladva írok nektek a szigetről, a végén pedig úgy érzitek majd, mintha már jártatok volna a szigeten.

Na de kezdődjön is a mese! Jó szórakozást! :)

Lefkada egy kis sziget Görögország nyugati partján, a Jón-tengeren, Korfu és Kefalónia között. Ami különlegessé teszi a Lefkadát, az az, hogy a Jón-tengeren ez az egyetlen, kompozás vagy hajózás nélkül is megközelíthető sziget. Ha nagyon pontos akarok lenni, azt mondom, félsziget, hiszen egy lagúnába torkolló, tengeri csatorna választja el a szárazföldtől, átvágva egy mocsaras részt, ami tulajdonképpen a szárazföld. A szigetre egyébként egy hosszú betonmólón és egy úszóhídon keresztül lehet átjutni.

A mólón a szigetre menet, a felnyitható híd előtt pár kilométerre található a Santa Maura kastély, ami az 1300-as években épült, és túlélt megannyi földrengést és tüzet. Nincs sok információm a kastélyról, mivel -igaz, hogy kétszer is jártam a szigeten,- nem tudtuk megnézni, engem viszont érdekelt, úgyhogy a neten gyűjtöttem információkat róla. :D

Ha nem is állnak meg, mindenkinek van ideje legalább kívülről megcsodálni a kastélyt, mert a felnyitható hídon a hajók és az autók vagy buszok forgalma miatt elég nehéz átjutni.

Ha a hídon átjutottunk, egy kb 1,5 km-es út választ el minket Lefkadavárostól, a sziget „fővárosától”. Ahogy közeledünk a városhoz, egyre több kikötött hajót láthatunk közeledni, ugyanis a sziget talán legnagyobb kikötője is itt található. Luxus yacht-októl kezdve katamaránokon át egyszerű halászhajókig mindent láthatunk, ha szétnézünk a kikötőben. Érdemes este is kijönni ide, mert a megvilágított hajók gyönyörű látványt nyújtanak.

A város tele van üzletekkel, mégis a sétálóutca a legforgalmasabb, ahol számos étterem mellett szuveníresek és ruhaüzletek is találhatóak. Ha jól tudom, két templom található közvetlenül a főutcán, de ezekről sem tudok semmit, csak azt, hogy kívülről gyönyörűek :D

Ha lesétálunk az utcán, a körút egyik szakaszára érünk, ahol egy újabb kikötőrész következik. A kikötő mentén rengetek tavernába vagy bárba ülhetünk be. Van egy fahíd is, ami egy újabb kikötőrészhez vezet, és nagy divat ott fotózkodni, bár én személyesen nem értem, mi olyan nagy cucc ebben a kis hídban. :D 

Lefkadavárostól a két legközelebbi strand a lassan mélyülő, apró kavicsos, néhol sziklapados, kiépített Agios Ioannis, és annak folytatása, a még lassabban mélyülő, szintén apró kavicsos, de nem kiépített Gira.

Azt hiszem, ennyi lenne minden a sziget északi részéről, remélem, tetszett a kis bemutató, és kedvet csináltam ahhoz, hogy magatok is utánanézzetek a szigetnek. Több infóval pedig hamarosan jelentkezem, addig is nézzetek utána mindennek, ami érdekel ezzel kapcsolatban! Hamarosan újra írok!

Puszii!  

Apa, kezdődik!, avagy bemutatkozó bejegyzés

Sziasztok!

Ezennel megnyitom első ilyen témájú blogom kapuit az Internet közössége előtt!

Blogom témája az utazás lesz. Elsősorban olyan helyekről fogok írni, ahol már jártam, és ha ezt kimerítettük, akkor azokról a helyekről lesz szó, ahova mindenképpen el szeretnék jutni. Remélem, ti is olyan érdekesnek találjátok a témát, mint én!

Most pedig szeretnék egy rövid bemutatkozást írni, csak hogy valamit tudj rólam.

Csenge vagyok, tizenhat éves, és imádok utazni. Nem csak azt szeretem, ha új helyeken lehetek, én magát az utazás folyamatát is szeretem, minden kínjával-bajával.

Szeretek két napot a kocsiban utazni, zsibbadó lábakkal és fájó háttal, szeretek repülőre ülni, szeretem, ha a gépet meg-megdobálja a szél, szeretem, ha a hajó a hullámoktól rázkódik. Szeretek rájönni indulás után, hogy otthon felejtettem a fogkefémet, és szeretek vigyorogva venni egy újat, ha odaérünk. Szeretem a súlyos bőröndömet cipelni, és szeretem azt a kupit, ami benne van, ha esetleg nincs kedvem kipakolni belőle, de legfőképp, szeretek valahol máshol lenni. Szeretek új embereket, helyeket, kultúrákat megismerni, új nyelveket tanulni. Kedvenc úti célom egyébként Görögország, de ki tudja, lehet ez is változni fog.

Ha már nyelvtanulás, azt hiszem szóba jöhet az iskola is. Franciát és angolt tanulok, utóbbiból idén nyáron szeretnék nyelvvizsgát szerezni, de persze más terveim is vannak. Tavaly nyáron ugyanis eldöntöttem, hogy idegenvezető leszek, és legalább hat idegen nyelvet fogok beszélni:

• angol
• francia
• német
• spanyol
• portugál
• görög/török

Az angol már kipipálva, a franciáról négy év múlva mondhatom el ugyanezt. Jövő nyáron szeretnék elkezdeni németül tanulni, aztán jöhet a többi. Lehet, hogy ez így soknak tűnik, de apa szerint nagyon jó a nyelvérzékem, én meg bízom magamban annyira, hogy ilyen terveim legyenek.

Egyébként a focit is szeretem. Na igen, nézd már, milyen fura lány blogjára találtál! Ha esetleg valakit érdekelne, a kedvenc magyar csapatom a DVTK, az örök kedvenc külföldi pedig a Borussia Dortmund.

Képzeld, tudom még ezt fokozni! Imádom a régi rockzenét! A kedvencem a Nirvana, de az AC/DC-t és a The Misfits-et is nagyon szeretem. A családom pedig a falra mászik, amikor 100-as hangerőn ordít a szobámból valamelyik aktuális kedvencem.

Valamit még tudnod kell rólam; nehezemre esik barátokat szerezni, nem tudok bízni az emberekben, és nehéz közel engedni őket magamhoz. Nem csoda, hogy sok olyan ember van az életemben, akivel jó a kapcsolatom, de csak keveset nevezek a barátomnak. Elég nehéz még egy ilyen hülyét találni, mint amilyen én vagyok, de nyugalom, sikerült!

Igazából szerintem többet nem akarsz tudni rólam, szóval ezzel le is zárnám ezt a bejegyzést.

Köszönöm, hogy elolvastad, és remélem, hogy látogatni fogod a blogomat!

Puszii!